"Aki a lényében rejlő Őstudást önmaga számára meghódította, mindent elért."
Weöres Sándor

ŐS, ük, Őr-Úr, Őr-ír. Hős

Az ősök tisztelete az egyik legfontosabb erkölcsi parancs.

Az ük szavunk az ukkó= menny szóból ered. Az ősök a mennyben laknak.

Ősök napja, november 1.

Ez az idő a druida hagyományok szerint az időn kívüliség időszakának számít. Ezen az éjszakán fellibben a mi világunk és az őseink lakhelye közt feszülő lepel, és az arra felkészültek biztonságos kirándulást tehetnek a túloldalra. Ez az ünnep a mai halottak napjában őrződött meg.

Őseink hittek a túlvilági életben, sőt az újraszületésben is. Ha a családban egy gyermek született, akkor a család vénei egy felfüggesztett szitát, vagy dobot ültek körbe, és a szóbajöhető ősök neveit kezdték el sorolni. Amelyik név említésénél a felfüggesztett szita kilengett, az az ősük született újjá a gyermekben, aki azután az ős nevét kapta. Ez a módszer ma ingázásként, radiesztéziaként ismert, és működik.

Az úr őrt, őrizőt, védelmezőt jelentett. (Az Úr az én őriző pásztorom.) Tehát nem uralmat jelent, hanem őrzést, védelmet.

„… őrangyali szellemek közül kettő veszi körül az embert nappal, más kettő éjjel, kiknek tisztük jó és rossz tetteit feljegyezni, az első a jobb, utóbbi bal felül kísérvén, miért nevük: írók, őrök, s az általánosb: tiszteltek,…” (Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia)

Ön hogy áll az őseivel? Figyeljen a lelke mélyén élő ősére, és ne adjon sok írnivalót Őrangyalainak.

A fordított állású kártya: minden régit elvet. Önzés. Visszaélés hatalommal. Felesleges hősködés.