Az I és Í betűkről

..........és............

Jelenleg a két jel a rövid - , illetve hosszú i betűket jelöli. De ez valószínűleg régen nem így volt. Az a valószínűbb, hogy a magas - illetve mély i hangokat jelölte. Erre utal a jelek neve is, i= Isten, í= Írás.

Az ősi magyar nyelvben még mindkettő - mély, és magas i - szerepelt. Ezeket manapság már nem tudjuk a kiejtésben megkülönböztetni, de nyelvünk őrzi emlékét. Mégpedig a ragokban, toldalékokban.

Például:

magas i van a

sin --- sinek, sinbe tesz,

szín --- színez, színes, színnel,

víz --- vizes, vizet, vizzel, vizez,

mi --- mivel, miket, mihez…

ki --- kivel, kihez, kiket, …

kis --- kisebb,  kicsi --- kicsike….

liszt --- lisztes, liszttel, lisztez…

lift --- lifttel, liftez,…

hit --- hites, hittel, hívő….

visz --- vitel, visszük, viszem, ….

ív – íves, ível, …

dísz --- díszes, dísszel, …

friss --- frissen, frissesség, frisset, ….

szavakban, azonban mély i van a

sík --- sikos, sikál, sikamlós,

csík --- csíkos, , csíkot, csíkkal,

fi --- fiatal, fiú, fia, fias,

hív --- hivat, hivatal, hivatás, hívás, hívó ,,,,

férfi --- férfival, férfiak, férfinak…..

szavainkban.